2017. október 19., csütörtök

Mi a **** van velem?

Jogosan merülhet fel bennetek a kérdés, de remélem, nem beszéltek olyan csúnyán, mint én.:P Jöttem helyzetet jelenteni. Mert elvagyok tűnve. Leléptem. Látszólag elhanyagoltam a blogom. Nem csak látszólag. És már hiányzott az írás szokatlan módon. Szóval úgy döntöttem, hogy laptop elé ülök, mégha nincs is hétvége, én akkor is rebel leszek és hétköznap blogolok. Mikor senki sem ér rá blogokat olvasni. Vagy mégis?
Szóval ha jól számolok - márpedig nem az erősségem a matek, szóval nem biztos - akkor 2 hónapja, 12 napja szakítottam a barátommal. Akarom mondani az ex barátommal. Az életem azóta egy hullámvölgy, sírtam át éjszakákat, nappalokat, gondoltam egyet és hajstílust váltottam, aztán azt mondtam, hogy kapd be kedves exem, én boldog vagyok, és elkezdtem újra színesben látni a világot, aztán újra bedepiztem és megettem egymás után 2 pizzát, ami feldobta a kedvem, de utána megint gáz volt, mert rosszul lettem tőle és mozdulni sem bírtam, de amint ez elmúlt, ismét jól éreztem magam, a barátaimnak éltem és a tanulásnak. És ez a mai napig így van, és asszem ez lett életem leghosszabb mondata.:D Szóval ez a zu velem mostanában. Végre kezdem elfogadni a helyzetet és jól érezni magam. Nem mondom, hogy nem leszek még völgyben, de már egy ideje a hegyen vagyok és nagyon jól érzem magam.
És már annyiszor gondoltam bele, hogy miért voltunk mi együtt? Miért hagytam, hogy kihasználjon? A választ nem tudom, de nagyon elkeserítő, hogy ilyen vak voltam.
És képzeljétek, elmentem bulizni! Amit sosem engedhettem meg magamnak, amíg együtt voltunk. Mesélnék, ha emlékeznék, de elég ködös. A girl ganggel mentünk a nem írom le, hogy hova, ott aztán nem fogtuk vissza magunkat. Főleg nem én. Kitomboltam az elmúlt éveket, kitáncoltam magam, ittunk is egy kicsit. Igen, csak kicsit. Nem azért nem emlékszem, mert részeg lettem volna... Végülis csak egy pocsolya mellett kiabáltam azt, hogy jön a cunamiii! Nem akarom tudni, mi volt az italomban.:D
Olyan más most ez a bejegyzés nem? Szerintem átjön, hogy mennyivel boldogabb vagyok.
Azt meg meglepődve néztem, hogy még mindig jártok erre, közben alig jelentkezem. Mindenesetre köszönöm.<3

2017. szeptember 24., vasárnap

8 dolog, ami felvidít

Na havonta egyszer - kétszer csak idetalálok.:D Rámjött a blogolhatnék, csak éppen semmi mesélnivalóm nincs. Helyette itt van pár dolog, amik boldogítanak. Mert ehhez van most kedvem.:D
  • vintage képek: Nem tudom miért, de szeretem őket nézegetni, készíteni pedig még jobban!
  • meleg cappucino: Szenvedélyem, odavagyok érte.:D Ilyen időjárás mellett pedig még jobb inni.
  • muffinsütés: Nagyon szeretek a konyhában ügyeskedni, muffinokat a legegyszerűbb készíteni és még jó móka is.
  • amikor egy bevásárlóközpontban a kedvenc zeném szól: Ritka, de nagyon örömteli pillanatok egyike.:)
  • habfürdő: Ki az, akit a habok és bubik nem vidítanak fel?
  • éjszakai nasivásárlás pizsamában: Húgommal néha ránk jön az ötperc és képesek vagyunk az éjszaka közepén, pizsiben chipset vásárolni.:D
  • menhelyi állatokat sétáltatni: Ha ők boldogok, én is az vagyok!
  • naplementét nézni: A napfelkeltéhez túl későn kelős vagyok, de a napnyugtára nagyon szép kilátás nyílik az ablakomból.<3
Igazából ennyi minden jutott eszembe. De már maga a gondolat is mosolyt csalt az arcomra. Ennek örömére iszok egy cappucinot és belevetem magam egy habfürdőbe.:D

2017. szeptember 2., szombat

Az utolsó évem

Tegnap elkezdődött az utolsó évem, mikor még gyereknek érezhetem magam. Durva belegondolni, hogy májusban már érettségizek... Félek tőle. Félek, hogy nem fog menni. De nagyon sokat fogok rá készülni, nem szeretném csak a kettesekkel beérni. Egyetemre nem megyek, mert nem nekem való. Majd a húgom helyettem is megvalósítsa az álmaim és megy ő orvosnak. :P Én csak ápoló szeretnék lenni. Már ez is egy álom számomra.
Mindig félek a suli első napjától. Hogy lekésem a buszt, hogy nem találom meg, hol az osztályom, hogy a padtársam nem mellém ül stb. Na a buszt nem késtem le, viszont 15 percet késett a sok idióta miatt, akiknek ilyenkor kell bérletet venniük. Nem értem. Sok üzletben árulnak már, vagy ha nem sikerül beszerezniük, akkor vegyenek jegyet, de így szépen elcseszik a vonatosok életét, akik munkába mennének, mert természetesen lekésik. Nem értem, miért nem tudnak az ilyen diákok másokra is gondolni. Mert nekem aztán teljesen mindegy, ha lekéssük a tanévnyitót, de akik munkába járnak, azoknak nem mindegy. A buszmegállóban addig fagyoskodtunk húgommal, öleltük egymást, de olyan rohadt hideg volt egy vékony blúzba... Bah.
Pont időben beértünk, persze mi voltunk az utolsók, de sikerült megtalálni az osztályom, a padtársam sem hagyott cserben. De ehelyett sikerült egy nagyon szar helyet kifognunk: középső padsor második pad. Most komolyan? Nem. Majd hétfőn előbb megyünk és szerzünk magunknak hátrébb helyet. Vagy legalább nem a középső padsorban.
Egyébként semmi extra nem volt az első napban, csak a szoksásos. Húgomékat előbb elengették, én meg még 1 órát szenvedtem. Mi is elmehettünk volna, de mi kaptuk meg utoljára a könyveket, szóval ki kellett várnunk. Öröm volt. Inkább ne mentem volna be, aztán felvettem volna hétfőn a könyveket.xd
Amúgy izgulok, milyen lesz az utolsó év. Biztos belehúzunk a tanulás mellett az emlékek gyártásával és ez lesz a legemlékezetesebb együtt töltött évünk. Azért hiányozni fognak.